Ki él az iróniával?

Ahányan vagyunk a világon, annyifélék vagyunk, még akkor is, ha egyes dolgokról megegyezik a véleményünk másokkal. Különbözőségünk természetes, hiszen mások, más körülmények között neveltek, más hatások értek bennünket, és ezekre különbözőképpen tanultunk meg reagálni.

Mit takar az irónia?

De még azok sem lesznek egyformává, akik ugyanabban a környezetben nőnek fel, hiszen az alaptermészet már babakorban felismerhető, és ezt teljesen megváltoztatni nem lehet, csak formálni jó vagy rossz irányba. Különbözőségünkből adódik az is, hogy másképp ítéljük meg a dolgokat, amit az egyik ember nagyszerűnek tart, azt a másik szóra sem méltatja, illetve a jó és a rossz fogalmát sem egyformán határozzuk meg. Ezzel nincs is tulajdonképpen baj. Persze van az életben pár örök érvényű, és teljesen fekete-fehér dolog, amit nincs mit variálni, egyszerűen úgy van és kész, de a legtöbb dolog attól függ, hogy honnan közelítjük meg, milyen szempontból. És korántsem biztos az, hogy csak egyik vagy másik nézet, hozzáállás, válasz állja meg a helyét, hiszen egy aprócska körülmény változása már rengeteg dolgot felülírhat. Abban sem vagyunk egyformák, hogy ki hogyan mondja el a véleményét arról, amivel nem ért egyet. Van, aki egyszerűen csak hallgat, és nem osztja meg másokkal a gondolatait, van aki kerek-perec kimond mindent, van, aki burkoltan, az irónia palástjába öltöztetve fejezi ki nemtetszését.

Néha megtörténik, hogy ezt nem mindenki érti, vagy esetleg félreérti, de aki ezzel a közlésmóddal él, az általában számít is erre, és néha direkt úgy fogalmazza meg mondandóját, hogy arról az irónia álarcát ne tudja mindenki levetni. Hogy ez jó vagy nem, arról megint sokféle vélemény van. Egyesek kifejezetten sértőnek tartják az ironikus „beszólásokat”, mások szükségesnek vélik, hiszen ez adja meg a savát-borsát az életnek, nem a folytonos, talán át sem gondolt egyetértés. Arra persze azért jó odafigyelni annak is, aki szereti az iróniát segítségül hívni, hogy ne fogalmazzon bántóan, hiszen mindenkinek megvan a joga a saját véleményéhez, még akkor is, ha azt más butaságnak tartja.