„Hiszen már komoly felnőtt lett belőle” – szokták mondani a kamaszkoruk vége felé járó, néhány röpke év alatt nagy változáson átmenő fiatalokra. Ebből az szűrődik le, hogy a felnőttség egyik alapfeltétele a komolyság, amiben persze sok igazság van, hiszen van, amit nem lehet elpoénkodni, mivel létfontosságú kérdés.

Azonban nem szabad elmenni a végletekig sem, egy bizonyos fokú könnyedség, lazaság, humor mindig is meg kell legyen az emberben, különben nagyon hamar belefárad a felnőtt élet nem mindig könnyű és egyszerű hétköznapjaiba. Persze az, hogy kinek milyen a humorérzéke, az adottság kérdése is, de csiszolni is lehet rajta, ha valaki érzi magán, hogy általában túl mereven közelíti meg a kérdéseket. Nagyon fontos például az, hogy az ember önmagát se vegye túl komolyan, tudjon nevetni botlásain, nehézségein, gyengeségein. Aki erre képes, az sokkal könnyedebben tudja venni majd az akadályokat, egy sikertelen próbálkozás, vagy csalódás nem fogja tudni olyan könnyen elkeseríteni. Hogy erre a fajta hozzáállásra szükség van, azt mutatja az is, hogy hány vicc született a különböző hétköznapi helyzetekből. Olyan szituációkról van itt szó, amelyek nagyon gyakran előfordulnak, és lehet, hogy akkor elég kellemetlenek, de ha megpróbálunk lazán hozzáállni, akkor jóval kevesebb bosszúságot okoznak.

Ezek a rövid viccek, csattanós poénok gyakran ránk is pirítanak, hiszen rávilágítanak egy-egy olyan magatartásra is, ami elég nevetséges, de mi magunk is sokszor aszerint cselekszünk. Kellenek nekünk ezek a rövid viccek?

Persze, hogy kellenek, ahogyan kell a mosoly, az önfeledt nevetés, a felszabadultság is. Persze nem mindenki jó viccmesélő, hisz ehhez nem elegendő a jó humorérzék, hanem egyéb készségek is kellenek, de ez még nem olyan nagy baj, át lehet ezt engedni azoknak, akiknek a vérükben van a sziporkázó poénok előadása. A lényeg, hogy ne hagyjuk saját magunknak, hogy túl komolyan vegyük magunkat, az életet, hanem lássuk meg az emberben és a világban a mosolyra fakasztót és így a hétköznapok is könnyebbek lehetnek!