A cím maga egyben a rovat címe is. Minden hétvégén egy pillanatra, a nevetésé legyen a főszerep. A nevetés, mind a mai napig a viccekkel érhető el leghatékonyabban, egy jól kiélezett poén képes robbanásszerű nevetést előidézni belőlünk.
Hódoljunk hát eme nemes, és lélekemelő tevékenységnek! Nevessük ki kétségeinket, blokkjainkat, szegénységünket vagy gazdagságunkat, esetleg kifogástalan vagy félresikerült életünket! A nevetéssel nem vagyunk kevesebbek, sokkal inkább többek, feltörhet belőlünk az egészséges jókedv, és az sem kizárt, hogy a végén rákapunk annak ízére! Hajrá! Olvasd tovább!
Mondhatunk akármit a gazdasági válság még mindig a nyakunkig ér, érezzük súlyát, a jellegzetes ürülékszagát, s az egyenlőség jegyében mindenkit érint, faji, politikai nézet, és vallási hovatartozás nélkül.
Tanulságos lehet az alábbi egyházi vezetők között elhangzott beszélgetés. Természetesen forrásaimat nem adom ki, annyit mondhatok, hogy a felvétel ugyanazzal a telefonnal készült, mint az öszödi beszéd.
A lényeg az egészben, hogy három felekezet, vezető papja vitázott a megcsappanó adományok elosztásának mikéntjéről.
A katolikus vezető amellett tette le voksát, hogy összegyűjti a különféle címleteket, elosztja majd „egy az Úrnak, egy nekem” alapon szétszortírozza.
A református pap szerint az Úrnak nincs szüksége semmilyen földi huncutságra, ő „kettő nekem, egy az Úrnak” alapon oszt.
A zsidó pap csak mosolygott a kétféle balga beszéden, majd megszólalt (szó szerinti idézet következik):
– Tudjátok nekem nem tisztem az Úr dolgába avatkozni, rábízom az osztozkodást. Egyszerűen feldobom a pénzt, vegye el belőle amennyi neki kell, s ami visszahull, az az enyém!