Napjainkban ha egy 40-50 év körüli ember végigsétál egy olyan helyen, ahol gyerekek, tinédzserek beszélgetését hallhatja, elég gyakran tapasztalhatja, hogy sok olyan kifejezést, szót használnak, amit nem ért.
Ez még önmagában nem is jelentene nagy problémát, de ezzel egy időben sajnos az is sokakra jellemző, hogy nagyon szegényes a szókincsük, sőt gyakran nem is tudják pontosan kifejezni magukat. Persze ennek számos oka elég nyilvánvaló, hiszen a személyes kapcsolatok helyét sokszor átveszi a különböző internetes felületeken való kommunikáció, ami tele van idegen nyelvű szavakkal, rövidítésekkel, hangulatjelekkel. Sok fiatal számára ez az elsődleges közeg, ahol kapcsolatba lép másokkal, és nem érzi a szükségét annak, hogy személyes találkozásokat is szorgalmazzon, amikor pedig ezekre mégis sor kerül, már nem tud olyan felhőtlenül beszélgetni, mint a képernyő mögé rejtőzve. Sok szülő nagyon fájlalja ezt a kialakult helyzetet és szeretne valahogyan változtatni rajta. A szókincs bővítése, a kifejező képesség javítása szempontjából mindenképpen sokat jelentene az, ha a gyermekeik többet olvasnának szépirodalmat mesék, legendák, rövid versek, történetek formájában.
Persze ma már ez is egy kicsit nagyobb kihívást jelent, hiszen már kicsi korban is a legtöbb gyerek sajnos többet ül a tévé vagy a számítógép mögött, mint könyveket lapozgatva. Nagyon fontos lenne már kicsi korban megalapozni az írott szavakhoz való vonzalmat, de amennyiben ez nem sikerül, még nincs semmi veszve, hiszen nagyobb korban sem teljesen lehetetlen felfedezni a betűkben lévő csodákat. Lényeges szerepe van ebben a szülőknek, az óvónőknek, a tanároknak. Ha első ízben sikerül olyan írásokat választani, például a rövid versek, mesék, mondák közül, amelyek megragadják a kicsiket, akkor idővel nagy valószínűséggel maguktól is elkezdenek olvasgatni. Maga az olvasás pedig mindamellett, hogy jelentősen fog javítani a kifejezőképességükön, olyan élményekben is részesíti őket, amelyeket egy film nézése, vagy más tevékenység közben soha nem lehetne átélni.