Az általános és középiskolában elég sokan próbálkoznak a versírással. Van, aki csak azért, mert irodalom órán ez a házi feladat, vannak viszont olyanok is, akik úgy érzik, hogy rímekbe foglalva tudják kiírni magukból az érzéseket, gondolatokat. Érdemes támogatni ebben azokat a kamaszokat is, akik kevesebb irodalmi érzéket tudnak felmutatni, hiszen nagyon jó hatása van annak, ha meg tudnak nyílni, még ha csak ilyen módon is.

Megoldás a vicces vers

Azért jelentős ez, mert a kamaszkorral járó sok fizikai, szellemi és egyéb változás miatt elég nehéz időszak ez, és az érzelmek feldolgozása szempontjából fontos, hogy azok valamilyen formában felszínre kerülhessenek. Sok tinédzser nehezen talál olyan személyt a környezetében, akinek el meri vagy akarja mondani legféltettebb titkait, mert fél attól, hogy nem értik meg vagy kinevetik. Versírás viszont már sokaknak jelentett megoldást ennek az életkornak az érzelmi kavalkádjára. Nagyon változatos stílusban születnek meg ilyenkor irományok a fiatal költők tollából, van köztük vicces vers, szomorkásabb, de akad egészen komoly, filozofikus hangvételű is. Sok esetben nem is mutatják meg alkotásaikat senkinek, de ez nem gond, a lényeg az, hogy „kiírják” magukból mindazt, ami kimondhatatlan. Van, amikor ezek a versek évtizedeken keresztül ott lapulnak a fiók mélyén és szép emlékekké válnak majd, van azonban olyan eset is, amikor ez a szárnybontogatás arról árulkodik, hogy itt bizony egy komoly tehetség van megbújva.

Az ilyen gyerekeknél, kamaszoknál a papír és írószer nem csak akkor kerül elő, amikor ez a házi a suliban, vagy éppen úgy van kedvük, hanem az életük fontos részévé válik. Lételemük lesz az írás, és egy idő után megtalálják azt vagy azokat a témákat, amikkel a leginkább szeretnek foglalkozni és kialakul a csak rájuk jellemző stílus. A kamaszkori, néha depressziós, néha vicces vers már olyan mély gondolatokat közlő, tartalmilag és formailag igényesen megszerkesztett írás lesz, amely másoknak is lényeges üzenetet hordoz és komoly irodalmi értéket képvisel.