Biztos vagyok benne, hogy a drága jó iskolás időkben mindenki írt át kedvelt vagy éppen nem túl népszerű verseket. Nem volt népszerű, mert meg kellett tanulni kívülről, és mindjárt jobban fogta a fejünk, ha vicces versek lettek belőlük, nem pedig holmi komoly mondanivalóval felruházott, nehezen érthető művészi alkotások.

Véleményem szerint a verset megérteni egy teljesen más tudatállapotot jelent, szinte át kell magunkat lényegíteni a költő világába, hogy átjöjjön a mondanivaló.

A vicces verseknek ezzel szemben az a titka, hogy míg megőrzi az eredeti vers ritmikáját, rendszerint szótagszámát is, óriási lehetőséget biztosít arra, hogy kiaknázzuk a bennük rejlő humorforrást!

Felmerül a kérdés, etikus vagy nem etikus vicces versekké átkölteni a nagyjaink által írt műveket? A válasz erre roppant egyszerű, ha szórakoztat és a vicces versek nem lépnek át semmiféle tiltott határokat, akkor miért is ne?

Miért ne játsszunk a finom humor adta játszótéren?

Természetesen a viccet, a humort érteni kell, aki nem tudja érteni és értékelni azok számára meg lehet mindez durva „megerőszakolása a költészetnek”, holott ez lényegében egyáltalán nem így van.

Aki szeret vicces verseket olvasni, átköltött vagy teljesen egyedi szerzeményeket, szeretettel várjuk rovatunkban…

S, hogy stílszerűen köszönjek el, álljon itt egy idézet a nagy klasszikustól, kicsit átköltött formában:

„…fölkapta Toldi Miklós a petrencés rudat,

úgy vágta fejbe Laczfi Endrét, mint a huzat!”