A textilpelenkák után nagy felüdülést jelentett az eldobható változat megjelenése. Mosolyogva pakolta el minden szülő és nagyszülő a mosófazekakat, a tiszta pelusokat, a nagy textil anyagokat, melyből saját maguk varrták a pelenkát, a mosószappant és még ki tudja már, hogy mi mindent, mely a fertőtlenítéshez szükséges volt. Az eldobható nadrágpelenka megjelenése egyértelműen megkönnyítette a szülők dolgát, hiszen órák szabadultak fel, ami máskor mosással telt el. Ma csak megvásároljuk az üzletből és ha megtelik vagy valami baleset éri, akkor egy egyszerű mozdulattal kidobjuk és újat rakunk fel a kicsire.
Igen ám, de ma már elértünk ismét arra a szintre, hogy inkább a természetesség felé húzunk és próbáljuk védeni a környezetünket. Az eldobható nadrágpelenka pedig nem igazán egy környezetkímélő darab, hiszen nehezen bomlik le és ha belegondolunk, hány gyerek él a világon, aki még nem szobatiszta és naponta hány nadrágpelenka használódik el, akkor nem szívmelengető a végeredmény. Így a környezettudatos szülők lassan újra visszatérnek a textilpelenkához, annak ellenére, hogy évekig azon kísérleteztek, hogy ezt helyettesítsék valamivel.